Ez a boldogság nem olyan magasztos és fennkölt, mint ahogyan elsőre ez a fogalomból kinövi magát a szemünk láttára. Boldog akar lenni. Ki? Hát én! Hogy te akarsz az lenni? Én. Én. Én. Ezt mondjuk minden mondatunkban. Nemcsak mi mondjuk, hogy lenni. Mindegyikünk van, létezik, teljesít, lélegzik. Lehet arról beszélni, hogy mit jelent számunkra egy-egy erkölcsi vagy etikai fogalom. Azt hallom és tapasztalom, hogy az emberek szeretnek azzal előhozakodni, hogy tulajdonképpen ők jók. És a jó cselekedetektől érzik magukat boldognak. Hogy visszaadják a talált pénzt, felveszik a rajszöget a földről mikor senki nem látja( nehogy belelépjen valaki), kitesznek egy doboz gyufát a konyhába, hogy másnak is hasznára váljon. Szép. Valóban az. De mit érzek ekkor? Vizsgálódni kezdek, hiszen mit akarok én? Ha magamba nézek, tudom, hogy ha nem is várom el, hogy direkt módon a másik visszaadja az én jó cselekedetemet, azért is valamit várok belül. Nincs ezzel semmi baj. Ez az amit nem értünk. Hogy nem kell jónak lenni, nem kell erkölcsi hőstetteket zengeni magunkról...magunknak sem.  Be kell vallanom, hogy a hasznomért, az egomért teszem amit teszek, amit mondok. Miért segítsek ha abból nekem csak az "adni" származik. A gyenge ember menekül a segítség fogalmához. Bűnösök, erősek szemben a gyengékkel és erényesekkel. Ezt mondja Marquis de Sade ( szadizmus, felvilágosodás, szexualitás, erotika), amikor azt állítja, hogy van egy Természet, amely létezésünk pillanatától egy "első hanggal" megmutatja, hogy a bűnös utat vagy az erényes utat kell követnünk. Ha rendeltetésünket megtagadjuk, és bűnös szenvedélyeink ellen teszünk, azzal meggyalázzuk természetünket és benne saját egyénünket, szabadságunkat ( persze minden erényesnek megvan a lehetősége, hogy erős legyen és a bűn és szenvedély útjára lépjen).Holott mit akarunk mi mindannyian?

BOLDOGSÁGOT.

Hogyan legyek boldog ha ezen az úton, amit rövid leheletű életemnek nevezek, nem tehetem amit akarok? Az erényes ember a valláshoz fordul. Végigszenvedi a rögös utat abban a hitben, hogy majd valami kárpótolja szenvedéseiért a túlvilágon, vagy még talán ezen földi platformon, színtéren ( mi ez itt ? ). Az erős embernek nem kell segítség. Az erős ember nem ír alá szerződést a gyenge védelmére. Egy roppantással, lelkiismeret-furdalás nélkül bekebelezi azt, akit akadályának lát. Az erényes ember báb és tárgy lesz. Tehát mikor vagyok boldog? Ha önön magamat élem minden pillanatban még akkor is, ha e az én néha csalni akar, majd szeretni. Furcsák vagyunk, gyanakvók, gonoszak és tényleg kegyetlenül kíméletlenek. Aztán papolunk mint jó hívek a misén. 

A minap egy beszélgetés keretében egy mélyen vallásos/ hívő ( utólag csak vallásosnak mondom) nővel beszélgettem a szexről. Kicsapongó történeteimmel szórakoztatva figyeltem hogyan reagál a szabadosság passzusaira. Amik válaszul érkeztek: klisék arról, hogy a nők hogyan tapasztalják meg a szexuális aktusokat, cikkek és könyvek arról, hogy "túléljük a férfiak kegyetlenkedéseit",stb. Nem részletezem ezeket a nevetséges hipotéziseket. Olyan kérdést intézett hozzám, amitől már tényleg minden reményemet elveszítettem afelett, hogy meggyőzzem: nem kell ilyen dogmatikus, társadalmi vagy egyházi konvenciókhoz kötnie magát HA NEM AKARJA. Mert valahol azt láttam nem akar ebben lenni. Ki akar szabadulni ( szinte kiáltott nekem) ebből a börtönből. Együtt fürödtünk hideg vízben, és nem volt lehetőség külön kabinban lennünk. Kezdetben közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó elfordulni és csak pironkodott, majd szinte megbotránkozató módon vetkőzni kezdtünk, és nyugodt beszélgetések közepette végeztünk is a tisztálkodás apparátusával.Elmesélte, hogy egy férfival feküdt le és sírt. Sírt. Ezt valahogy durvábbnak tartottam, mint minden nemű velem megtörtént borzalmat ( laikus fülnek és szemnek). Majd azt hittem nem fog hozzám szólni többé, mert én teljesen ellentétesen gondolkodom mint ő. Ha ő Justine, én vagyok Juliette. Ha ő Júlia, akkor én vagyok Kunigunda. 

Nemrég levelem érkezett amiben részletesen kifejtette, mennyire jó az új barátjával a szexuális életük és teljesen be van zsongva és élvezi a kéjek világát. Éppen most vesz alsógatyát a szerelmének. Boldogság? Ámen.