Bűn
2017. január 08. írta: Justinee

Bűn

bunbunhodes02.jpg

A meleg szobát nem töltik tele titkokkal.

 Bennem azonban olthatatlanul jönnek újabb és újabb formában a gyónni való szavak, majd a bűnök, melyek nem a cselekedet által váltak azzá, hanem a szándékaim és szenvedélyeim tették megvetendővé. Amikor meghatározom: mivé válok majd? A végén lenézek a lábamra és mindaz csupa sár, az arcom tele összevarrt redőkkel- amelyeket kivételesen nem az idő barázdált.

Az önpusztítás.

 Ez megy végbe minden reggel és este amikor nyugodt gondolatok helyett önmagam átkos fogalma dereng. Várom a büntetést,- ami nem maradhat el- amikor sanyargok, avagy sanyargatok. Egy csapda, amelyet magunk kereszttüzébe állítunk és mindenki, aki szemben áll a saját tisztaságát kockáztatja.

Ennek a folyamatnak az élvezete jelenti számomra a negatív utópiát.

Látom, hogy ki leszek, remélem ki voltam és vágyom arra, hogy bűnös legyek.

De a tetteimet nem vagyok képes rábízni olyasvalakire, aki szabad akaratot hirdetve szabja meg mi jó s mi rossz. S innentől kezdve nem látok hajlandóságot a változásra.

Csupán ülök egy cseppnyi meleg szoba közepén és várom a bűn következményét:

a büntetést.

Saját irka régebbről.

A képen Théodore Géricault (1791-1824)

- Etude de pieds et de mains

A bejegyzés trackback címe:

https://femmefatales.blog.hu/api/trackback/id/tr1712109505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása